If, as Pierre Bourdieu once put it, sociology is a combat sport, then translation might perhaps be considered an endurance one. It’s a kind of work that involves staying the course over long distances – even when you’re translating short texts. There exist a variety of metaphors for translating, but probably the most common involve building bridges and crossing rivers. What’s clear is that it’s about making connections, about finding the common and familiar in the foreign, in order to make the foreign familiar. It’s about transferring a text into another language, and another language generally means another culture.
The better a translator’s work, the more invisible it is, and, at first sight, the fewer traces of the original it contains. A well translated text is one where one does not notice that it was originally written in another language. However, if you give two different translators the same text, you will get two different versions. If you give the same translator the same text ten years apart, you will also get two different versions. Thus translating is a living and variable process; although it is always informed and guided by an original, it is also highly personal.
This page shows the faces of translators from all over the world. The portraits were made in variety of different places, in major cities such as Vienna, Berlin, New York Budapest and Calcutta, as well as in translation centres such as Straelen, Arles and Looren, wonderful institutions established as working retreats for translators, where they can also meet colleagues from all over the world – people translating from Chinese into English, from Italian into Bulgarian, from French into German or from Hebrew into Catalan.
The photographs are accompanied by very personal insights. The people they show talk about what translating means to them, about what makes it enjoyable and sometimes difficult. They show that translating is work that connects you with others – with a text, an author or a readership – even though it is often done in seclusion. Translation therefore creates connections; it overcomes divisions in the world without abolishing them. Translators use their knowledge and abilities to bring the various different worlds of this world into contact with each other. Hopefully in a way that stays the course.
Translation: Nathaniel McBride
Wenn Pierre Bourdieu in der Soziologie eine Art Kampfsport sieht, kann man das Übersetzen vielleicht als Ausdauersportart betrachten. Es ist eine Arbeit der langen Strecken – auch bei kurzen Texten. Fürs Übersetzen finden sich verschiedene Bilder, besonders häufig aber werden wohl Brücken gebaut und Fähren gelenkt. Auf jeden Fall geht es um Verbindung, um das Gemeinsame, um das Vertraute im Fremden, um das Vertrautmachen des Fremden. Es geht um den Transfer eines Textes in eine andere Sprache, und eine andere Sprache heißt in der Regel in eine andere Kultur.
Je besser die Arbeit des Übersetzers oder der Übersetzerin, desto unsichtbarer ist sie, umso weniger Spuren hinterlässt sie auf den ersten Blick. Ein gut übersetzter Text ist einer, dem man nicht anmerkt, dass er ursprünglich in einer anderen Sprache geschrieben wurde. Aber: Geben Sie zwei verschiedenen Übersetzern den gleichen Text und Sie bekommen zwei unterschiedliche Versionen. Geben Sie dem gleichen Übersetzer den gleichen Text im Abstand von zehn Jahren und Sie bekommen ebenfalls zwei verschiedene Versionen. Das Übersetzen ist also ein lebendiger, variabler und trotz der Vorgabe eines Originals, an das es sich zu halten gilt, auch ein sehr persönlicher Vorgang.
Diese Seite zeigt die Gesichter von Übersetzern und Übersetzerinnen aus der ganzen Welt. Die Porträts sind an ganz unterschiedlichen Orten entstanden, in Metropolen wie Wien, Berlin, New York, Budapest und Kolkata, ebenso in Übersetzerhäusern wie Straelen, Arles und Looren, diesen fabelhaften Institutionen, in die man sich zum Arbeiten zurückziehen und in denen man gleichzeitig Kollegen und Kolleginnen aus der ganzen Welt begegnen kann, die z.B. aus dem Chinesischen ins Englische übersetzen, vom Italienischen ins Bulgarische, vom Französischen ins Deutsche oder auch aus dem Hebräischen ins Katalanische.
Die Fotografien werden von sehr persönlichen Einblicken begleitet. Die Porträtierten berichten darüber, was das Übersetzen für sie ist, was es schön und manchmal schwierig macht. Sie zeigen, dass das Übersetzen eine Arbeit ist, über die man sich, auch wenn sie oft in der Zurückgezogenheit stattfindet, verbunden fühlt – mit einem Text, mit einer Autorin oder einem Autor und mit einer Leserschaft. So schafft das Übersetzen Verbindung, und es überwindet die Spaltung der Welt, ohne sie gleichzumachen. Die Fähigkeiten und das Wissen der Übersetzer und Übersetzerinnen suchen also die Berührung zwischen den Welten dieser Welt und bringen und halten sie zusammen. Im besten Fall über die lange Strecke.
Anja Kapunkt
Si Pierre Bourdieu compare la sociologie à un sport de combat, peut-être pouvons-nous comparer la traduction à un sport d’endurance. C’est un travail au long cours – même si le texte est bref. La traduction évoque des images diverses, mais très souvent, elle jette des ponts et mène des navires à bon port. Dans tous les cas, il en va de liens, d’éléments communs, de ce qui est familier dans l’étranger, de l’étranger rendu familier. Il en va du transfert d’un texte dans une autre langue, sachant qu’en général, une autre langue, c’est une autre culture.
Plus le travail de la personne qui traduit est bon, plus ce travail est invisible, moins il laisse de traces évidentes. Quand un texte est bien traduit, on ne sent pas qu’il a d’abord existé dans une autre langue. Pourtant, si vous donnez à deux traducteurs le même texte, vous en obtiendrez deux versions différentes. Et si vous donnez à une même traductrice le même texte à dix ans d’intervalle, vous en obtiendrez également deux versions différentes. La traduction est donc un processus vivant, variable et très personnel, malgré la présence d’un original auquel il faut se tenir.
Cette page vous montre les visages de traductrices et traducteurs du monde entier. Leurs portraits ont été réalisés dans des lieux très divers, dans des métropoles comme Vienne, Berlin, New York, Budapest et Calcutta, ou encore dans des résidences de traduction comme Straelen, Arles et Looren, ces formidables institutions permettant de s’y retirer pour travailler tout en y croisant des collègues des quatre coins du monde, qui traduisent du chinois vers l’anglais, de l’italien vers le bulgare, du français vers l’allemand ou encore de l’hébreu vers le catalan.
Les photographies sont accompagnées d’éclairages très personnels : les sujets y racontent ce qu’est pour eux la traduction, ce qui la rend belle et parfois difficile. Ils montrent que la traduction est un travail qui, même s’il se fait souvent dans la solitude, leur permet de se sentir liés – à un texte, à une autrice ou un auteur, à des lectrices et lecteurs. Ainsi, la traduction crée des liens, elle dépasse la division du monde tout en respectant les différences qui le constituent. Grâce à leurs connaissances et leur savoir-faire, les traductrices et traducteurs entrent ainsi en contact avec les divers mondes de ce monde, qu’ils rassemblent et maintiennent unis. Et c’est, dans le meilleur des cas, une union au long cours.
Traduction: Catherine Livet
Pierre Bourdieu ve en la sociología una especie de deporte de combate. La traducción, en cambio, podría definirse como un deporte de resistencia. Es una labor de largo recorrido, aun en el caso de textos breves. Para definir la traducción hay siempre a mano varias imágenes. Lo más frecuente es hablar de construir puentes o de ejercer el oficio de barquero. En cualquier caso, se trata de vínculo, de comunicación, de lo común, de lo familiar en lo ajeno, de hacer lo ajeno familiar. Se trata del traslado de un texto a otro idioma, y «otro idioma» quiere decir, por lo general, «otra cultura».
Cuanto mejor sea el trabajo del traductor, más invisible es, menos huellas deja a primera vista. Un texto bien traducido es aquel al que no se le nota haber sido escrito originalmente en otra lengua. Pero si le diéramos el mismo texto a dos traductores distintos, al final tendríamos dos versiones diferentes. Si le diéramos el mismo texto al mismo traductor al cabo de diez años, recibiríamos, asimismo, dos versiones diferentes. De modo que la traducción es un proceso vivo, variable y, a pesar de la existencia previa de un original al que es preciso atenerse, es también un proceso muy personal.
Esta página muestra los rostros de traductoras y traductores de todas partes del mundo. Los retratos surgieron en lugares muy distintos, lo mismo en grandes ciudades como Viena, Berlín, Nueva York, Budapest o Calcuta que en casas de traductores como las de Straelen, Arlés y Looren, esas fabulosas instituciones en las que uno se retira para trabajar, pero en la cuales, al mismo tiempo, es posible conocer a colegas de todos los confines que traducen, por ejemplo, del chino al inglés, del italiano al búlgaro, del francés al alemán o del hebreo al catalán.
Las fotografías van acompañadas de miradas muy personales. Los retratados nos hablan de lo que es para ellos la traducción, lo que la hace una labor hermosa y, a veces, difícil. Esas fotos muestran también que la traducción es una labor a través de la cual sus protagonistas se sienten unidos, a pesar de que a menudo se trata de un trabajo en solitario: unidos a un texto, a una autora o un autor, a un conjunto de lectores. De ese modo la traducción crea vínculo, supera la escisión que polariza el mundo sin igualarlo. Las capacidades y saberes de las traductoras y traductores buscan, por lo tanto, el contacto entre los mundos de este nuestro mundo, los unen y cohesionan. En el mejor de los casos, durante un largo recorrido.
Traducción: José Aníbal Campos
Ha Pierre Bourdieu a szociológiát küzdősportnak látja, a fordítást talán állóképességi sportnak tekinthetjük. Ez a munka még rövid szövegek esetében is hosszú távú. A fordítást a legkülönbözőbb képekkel jellemzik, a leggyakrabban hidak építéséről vagy kompok kormányzásáról szóló hasonlatokat alkalmazzák. Mindenesetre kapcsolódási, közös pontokról van szó, hogy közel hozzuk az olvasóhoz azt, ami idegen. A fordítás egy szövegnek egy másik nyelvbe való átültetése, a másik nyelv pedig általában egy másik kultúrát is jelent.
Minél jobb munkát végez a fordító, annál láthatatlanabbá válik, annál kevesebb nyomot hagy, legalábbis első látásra. A jól lefordított szövegen nem lehet észrevenni, hogy eredetileg más nyelven íródott. De adja csak két különböző fordító kezébe ugyanazt a szöveget, két különböző változatot fog kapni tőlük. Vagy adja oda ugyanannak a fordítónak tíz év különbséggel ugyanazt a szöveget, két különböző változatot kap vissza tőle. Vagy adja oda ugyanazt a szöveget tíz év különbséggel ugyanannak a fordítónak, akkor is két különböző változat születik majd. A fordítás tehát – miközben a fordítónak tartania kell magát az eredetihez – eleven, változatos, és nagyon személyes folyamat.
Ezen az oldalon fordítókat láthat a világ minden tájáról. A portrék a legkülönbözőbb helyeken készültek, egyrészt metropoliszokban, mint Bécs, Berlin, New York, Budapest vagy Kalkutta, másrészt a straeleni, az arles-i vagy a looreni fordítóházakban, ezekben a csodálatos intézményekben, amelyekbe a fordító visszavonulhat dolgozni, egyszersmind a világ minden pontjáról érkező kollégákkal találkozhat, olyanokkal például, akik kínaiból angolra, olaszból bolgárra, franciából németre, vagy héberből katalánra fordítanak.
A fényképeket nagyon személyes vallomások kísérik. A képeken szereplők elmondják, mit jelent nekik a fordítás, mitől szép, és olykor mitől nehéz ez a munka. Soraikból kiderül, hogy a fordítás révén – noha többnyire magányosan dolgoznak – erősen kötődnek a szöveghez, a szerzőhöz, az olvasókhoz. Vagyis a fordítás kapcsolatot teremt, legyőzi a világ megosztottságát anélkül, hogy uniformizálná. A fordítók képességei és tudása tehát az érintkezési pontokat keresi a világot alkotó világok között, összehozzák és összetartják őket. Szerencsés esetben hosszú távon.
Fordítás: Zsuzsa Fodor
Jeśli Pierre Bourdieu widzi w socjologii rodzaj sportu walki, to tłumaczenie można chyba uznać za sport wytrzymałościowy. To praca na długich dystansach – nawet w wypadku krótkich tekstów. Tłumaczenie daje się opisać za pomocą rozmaitych obrazów, szczególnie często jednak buduje się na nich mosty i kieruje promami. W każdym razie chodzi tu o łączenie, o to, co wspólne, co bliskie w obcym, o tego obcego przybliżanie. O przenoszenie tekstu do innego języka, a do innego języka oznacza zazwyczaj: na obszar innej kultury.
Im lepsza praca tłumacza czy tłumaczki, tym mniej jest widoczna, tym mniej, na pierwszy rzut oka, pozostawia śladów. Tekst dobrze przełożony to taki, który nie sprawia wrażenia, że napisano go pierwotnie w innym języku. Ale dajcie ten sam tekst dwóm różnym tłumaczom, a otrzymacie dwie różne jego wersje. Dajcie temu samemu tłumaczowi ten sam tekst w odstępie dwóch lat, a również otrzymacie go w dwóch odmiennych od siebie wariantach. Tłumaczenie to proces żywy, dynamiczny, a mimo istnienia oryginału, który jest podstawą i którego należy się trzymać, także bardzo osobisty.
Ta strona zawiera wizerunki tłumaczy i tłumaczek z całego świata. Portrety te powstawały w bardzo różnych miejscach, w wielkich miastach jak Wiedeń, Berlin, Nowy Jork, Budapeszt i Kalkuta, w ośrodkach dla tłumaczy jak Straelen Arles i Looren, domach jak z bajki, do których można uciec, by w spokoju pracować, a w których jednocześnie można spotkać kolegów i koleżanki z całego świata, tłumaczących i tłumaczące na przykład z chińskiego na angielski, z włoskiego na bułgarski, z francuskiego na niemiecki albo z hebrajskiego na kataloński.
Fotografiom towarzyszą bardzo osobiste refleksje. Portretowane osoby opowiadają o tym, czym jest dla nich tłumaczenie, co czyni je tak pięknym, a jednocześnie tak trudnym. Dowodzą, że tłumaczenie to praca, podczas której, nawet jeśli wykonuje się ją w odosobnieniu, daje poczucie wspólnoty – z tekstem, z autorką albo autorem, z czytelnikami. I tak oto tłumaczenie wytwarza więzi i przezwycięża istniejące w świecie podziały, chociaż ich nie zaciera. Umiejętności i wiedza tłumaczy i tłumaczek sprawiają zatem, że schodzą się ze sobą światy tego świata, zbliżają się do siebie nawzajem i w tej bliskości trwają. Przy odrobinie szczęścia – na długich dystansach.
Tłumaczenie:. Tadeusz Zatorski
created with
Website Builder Software .
